A képzőművészeti művésztelepeknek nagy hagyománya van világszerte. A művésztelepek feladata sokrétű. Egyrészt teret biztosít a művészek számára az együttalkotásra, a kísérletezésre. Nem egyszer egész stílusirányzat indult el egy-egy ilyen alkotói műhelyből – elegendő ha például a Nagybányai Művésztelepre gondolunk. Másrészt kultúrmissziói szerepet is betölt, hiszen a térség lakóihoz közelebb hozza a vizuális művészetek minden ágát, sőt bepillantást enged magába az alkotói folyamatba.
A Tornai Művésztelep műfajilag kötetlen, vagyis többféle műfajban alkothatnak a művészek. Már az első alkalommal érezhető volt, hogy jót tett a műfaji sokszínűség az alkotóknak, amely mérhetővé vált a kiállított alkotások által. A telepek időtartama alatt külön szekciók működtek: grafika, festészet, kerámia, szobrászat, intermédia. Az első és a második művésztelep munkájában összesen körülbelül harmincan vettek részt. Az alkotók mindegyike akadémiát, képzőművészeti egyetemet vagy főiskolát végzett művész, illetve többségük jelenleg is tanul valamilyen felsőoktatási művészeti intézményben. A telepek műfajilag ugyan kötetlenek voltak, viszont volt egy közös téma, koncepció, amely összekötötte a különböző alkotásokat. A telepeken készült alkotásokból több helyen is szerveztünk kiállítást (határon innen és túl).
