Kálvária II.

2013.12.14. Szirmay kastély, Csécs

A Kálvária II elnevezésű egynapos kiállítás egy kortársművészeti akciósorozat második állomása. Az első kiállításra 2013 októberében került sor a tornai Keglevich kastélyban.

A képzőművészeti akció, amelyik valójában egynapos rendezvény, inkább önazonosulás, önazonosítás, szembesítés önmagunkkal, mintsem hagyományos tárlat. A képzőművészeti akció alapkoncepciója az volt, hogy a régió elhagyatott, sokszor rossz állapotban lévő történelmi épületeibe új életet leheljünk a kortársművészet eszközeivel. Így a csécsi kastély – amely a közös regionális és kulturális tudat része – nem pusztán a kiállítás helyszínévé, sokkal inkább a kiállítás tárgyává válik.  Magát az épületet erre az egy napra új identitással láttuk el.

A kiállítás vetítések, installációk sorozatából áll, amelynek alapkoncepciója az ember – a tér – és a lélek viszonya. A koncepció alapja: megtett út. Az emberi lét  tevékenységek sorozata, melyhez kapcsolódnak azok a tárgyak is, amelyekkel az ember élete során találkozik, kontaktusba kerül velük, vagy ő maga hozza létre őket.  A kálvária kifejezés, melyet az akciósorozat címéül választottunk utal nemcsak az emberiségért megtett Jézusi útra, hanem az általános emberi, egyéni útra is, sőt a választott épület máltjára, jelenére és esetleg jövőjére is.  A kastély a történelem folyamán változásokon ment keresztül, ennek a változásnak megvoltak az állomásai, ehhez kacsolódnak a képzőművészek gondolatai, installációi, amelyek az ember bizonyos állomásairól, stációiról tesznek bizonyságot. A teremtés és rombolás, mint a történelem, a közös tudat, de akár az egyéni tudat része, jelen van minden korban és minden területen. Az installációkban használt tárgyak ezeknek a folyamatoknak a vizuális lenyomatai, adathordozói, melyek szimbólumként működnek. Az installációk során gyakran felhasználtuk azokat a tárgyakat is, amelyeket az épületben, a pincében találtunk. Így a talált tárgy a régi jelentése mellé kapott egy újat is. A koncepció része az is, ahogy a kiállítás megnézhető, megközelíthető: elindulunk  egy pontból, és eljutunk  egy következő pontba, vagyis az installációk megtekintésének pontos koreográfiája van, „stációról stációra” haladva lehet megnézni a termeket. Így a néző is egyfajta utat jár be, nemcsak képletesen.

A kiállítással nem sokkolni és nem megbotránkoztatni akarunk. Egy-egy „stáció”, állomás előtt megállva lehetőséget kap az ember, hogy megpihenjen, átgondolja az eddig megtett utat, értékeljen, és ha akar cselekedjen: nem kevesebbet és nem többet.

A kiállítást megnyitotta: Forgács Miklós dramaturg, metafizikai kalandor

Kiállító művészek:

Cselényi Árpád, Csernok Barnabás, Éliás Ádám, Fecsó Szilárd, Fecsó Yvett, Forgács Miklós, Komjáti Zsolt, Szunyog Júlia, Tóth József

 

 

A rendezvény fő támogatója:

Sajtóvisszhang

www.youtube.com/watch?v=1gvRvpE2Eo8