Szitás Veronika Állomások című kiállítása

2019. október 10-én, 17:00 órai kezdettel nyílt kiállítás Szitás Veronika fiatal festőművész alkotásaiból ÁLLOMÁSOK címmel. A kiállítás helyszíne a tornai Infocentrum kiállítóterme. 

Szitás Veronika első önálló bemutatkozó kiállítása az Állomások címet viseli, nem véletlenül. Egyrészt utal azokra az állomásokra, amelyekhez az ember földi léte alatt mindenképpen eljut, másrészt azokat a konkrét találkozási pontokat is jelenti, amelyek az alkotó számára valamilyen szempontból fontosak voltak. Ha ebből a szemszögből szemléljük a kiállítás anyagát, olyan, mintha egy naplót olvasnánk, egy úti jegyzetet. Erre a vizuális naplóra viszont nem a körülírás, részletes beszámoló a jellemző, hanem a tömörség és a tárgyilagosság. Tematikailag két nagy részre osztható a kiállítás: csendéleteket és tájképeket látunk elsősorban, és azoknak egy teljesen másik oldalról való megközelítését. A fiatal művész a zsánerképek kategóriáját választotta, amely művészi szempontból sokszor kockázatot jelent, ugyanis a konkrét tárgyak vagy a természet esetleg a természetben előforduló jelenségek ábrázolására való törekvés egy vékony határvonalra kényszeríti a művészt. Ez a határvonal az ún. magas művészet és a konzum művészet vagy giccs között húzódik. Egy alkotással kapcsolatban mindig az a fontos, hogy az ábrázolás, a festési mód, a technika mögött van-e többlet, van-e tartalom. Veronika nem marad meg pusztán a látvány szintjén, nem elégszik meg a valóság dokumentálásával. Festési technikájának, a téma iránti érzékenységének és a tömörített kompozíció koncepciójának köszönhetően képei megtelnek tartalommal. Akvarell és olaj festményei szakmai tudásról és nagyfokú érzékenységről tanúskodnak. Festési stílusában fontos szerepet tölt be a gesztus, amely nem hivalkodó, nem uralja a képfelületet, hanem kiegészíti, érzelmi síkon módosítja a látványt. A tárgyválasztás sem véletlen. Egyrészt az egyetemes művészettörténetben előforduló csendélet tárgyak jelennek meg Veronikánál is (gyümölcsök, hétköznapi tárgyak, koponya), de vannak úgynevezett központi tárgyai is, amelyek gyakran ismétlődnek. Ilyen például az alma. Ebben az esetben nem lehet figyelmen kívül hagyni a tárgy szimbolikus jelentését sem. Veronika nem szelektál, nem választ ki egy jelentést, hanem nyitva hagyja a kérdést, ezzel izgalmassá teszi festményeinek értelmezését. Másik fontos attitűd a festmények tartalmával kapcsolatban a művészi hozzáállás, mely már jellegét tekintve majdnem konceptualista. A csendéletek festésénél a művész elhelyezi a tárgyat a térben, és lefesti a látványt. Veronika a rothadó almák nagyméretű tablójának az elkészítésénél az almákkal együtt élt. Szobájában tartotta őket, és folyamatosan vizsgálta a bomlási folyamatot. Ez a hozzáállás, még  hitelesebbé teszi magát az alkotást. Veronika festményei kortárs módon, a tárgyakon és a bennünket körülvevő környezeten keresztül közelítik meg az emberi élet végső határát feszegető kérdéseket. A kiállítás megtekinthető november közepéig.

Fecsó Szilárd