Éliás Ádám - Szekerek
Éliás Ádám kassai születésű fiatal szobrászművész, keramikus. Rajztanári diplomát szerzett az eperjesi egyetemen, jelenleg diplomavédésre készül a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán Budapesten, mint végzős növendék. Művészi pályáját agyagmunkákkal kezdte, majd érdeklődési köre kiterjedt különböző médiumokra, szobrászatra, képzőművészeti és a mindennapi életben megtalálható anyagokra, de azok a tárgyak is érdeklik őt, amelyek nem számítanak hagyományosnak a művészetben (mint például a vasúti talpfa). Több megbízást kapott köztéri szobor készítésére, mint például Tompa Mihály mellszobra, mely Gombaszögön található a Kopjafa parkban, illetve Kolár Péter bronz domborműve Kassán. Utóbbi időben egyre jobban foglalkoztatja őt a mitológia, konkrétan a bronzkor szobrászata, amely kimeríthetetlen inspirációforrásként szolgál számára. Munkáiban nemcsak a bronzkor mitológiavilága, hanem részben sajátosan kortárs nyelvre fordítva, a választott kor formavilága is visszaköszön. Erről a kimeríthetetlen ikonográfiai inspirációról így vall:
"Egyetemi éveim alatt sokat foglalkoztatott az ókori mitológia, harcosok és újrafogalmazott antik témák. Főként figurális, bronz vagy alumínium kisplasztikákat készítettem közvetlenül viaszban mintázva, vagy gipsz felrakással (pl.: Pajzsos- 2015, Zászlós- 2016). A harci szekér, mint téma először 2017 nyarán jelent meg és máig is visszatérő motívumnak számit nálam. Több kisplasztikai előzmény után, 4. évben készítettem első nagyobb harci szekeremet, alapanyagként talpfát használva. Ezt a munkámat azóta is mérföldkőnek tartom. Formailag a kezdeti reálisabbnak mondható változatok után fokozatosan elhagytam a lovat, később a lovast, majd az egész kerekeket is, félkörökre redukálva a témát, majd visszatértem egy klasszikusabb, négykerekű mintához. Foglalkoztat a figurák és a szekér viszonya, mind formai mind gondolati síkon. "1
A tudatosan alkalmazott formavilág, a kortárs nyelvre fordított szimbólumok metaforikusan vannak jelen művészetében. Művészete "ab ovo" szakrális. Alkotásai metaforikus kalandozások egy másik dimenzióba. A szekér, mint szimbólum, hasonló értékű a bárkával. Míg a bárka tudatosan kapcsolódik jelentésében a keresztény szakrális szimbólumokhoz, addig a szekér csak közvetve. A szimbólumtár szerint "a szekér az istenek járműve, a Nap, az időjárás és az évszakok változását a szekér mozgásával hozták kapcsolatba. Az ókori közel-keleti kultúrák kétkerekű harci szekerei az isten-ábrázolásokon is megjelennek. A perzsa mitológiában a mágusok szekerét húzó négy harci mén a négy elemet szimbolizálja; a lovakat e négy elem isteneinek szentelték ...... A keltáknál és a germánoknál isteni trónként jelenik meg a szekér. A sírokba helyezett szekerek hitük szerint a holtak túlvilági útját szolgálták".2
A talpfa, mint szobrászanyag is szimbolikus, ugyanúgy, mint a rozsdás vas. Mind a felhasznált anyag, mind a forma metaforikus utalás az útra, utazásra. Ugyanakkor a Harci szekér alkotásában már a szétesett harciszekeret látjuk groteszk mivoltában. Eltűnt a ló, nincs már lovas sem, csak a dimenzióiban megnövekedett szekér, aminek a "hibáit, hiányosságait" jobban látjuk. Nem lehet nem észrevenni a mitologizált tárgy és a huszonegyedik századi ember léte közötti összefüggéseket. Tolongunk, rohanunk, tökéletes tárgyakat gyártunk, új Bábel tornyokat építünk és igyekszünk elérni az elérhetetlent. Mert hiszünk abban, hogy semmi bajunk nem esehet, mert meg vagyunk győződve saját sérthetetlenségünkről, és tudjuk, hogy van egy csodás szekerünk, ami megvéd, és elkísér az út végéig, sőt még azon túl is. De ha jobban megnézzük azt a szekeret, annak tökéletlenségén keresztül látjuk saját "isteni mivoltunk" abszurditását, és sebezhetőségünket.
Fecsó Szilárd
Idézetek forrásai:
1. Éliás Ádám - Usbéti szekere (diplomadolgozat)
2. szimbólumtár:https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szimbolumtar/ch02.html#sz)
.jpg)
.JPG)
