CZIRJÉK LAJOS - ONLINE KIÁLLÍTÁS XI.

Czirjék Lajos Mezőmadarason született 1959. március 14- én. 1990-ben végezte el a Marosvásárhelyi Művészeti Iskola festészeti szakát. Alkotómunkájában Lucia Călinescu, Molnár Dénes és Mureşan Vasile képzőművészek segítették. 1987-től tagja, 1995-től alelnöke,2018-tól pedig elnöke a Maros Megyei Képzőművészek Egyesületének (AAP). Résztvett  több alkotótáborban és művésztelepen: Szováta, Kund, Mezőpanit, Mezőbergenye, Déda, Palotailva, Homorodszentmárton, Zsobok, Erdőcsinád, Marosszentgyörgy, Felsőbánya, Hadad, Roska,  Orgovány (Mo.), Solt (Mo.), Sóstó-Apagy (Mo.), Nagymegyer (Sk), Argentan (Fr.o.) és Leptokaria (Görögo.), Jelsa (Horvátország). Kezdeményezője és szervezője a 2001-ben indult Mező-madarasi Képzőművészeti Alkotótábornak, a 2009-ben alakult Maros Mezőségi Művésztelepnek és társszervezője a Mezőpaniti Alkotótábornak. Évente több közös kiállításon vesz részt.

"Mivel itt egy hagyományos ábrázolásmóddal állunk szemben, tisztáznunk kell a magunk számára a művészet rendeltetését, alapvető funkcióját. Nos, abból az Arany János-i igazságból, hogy a költészet a földi élet égi mása, a leegyszerűsítő gondolkodásmód könnyen arra következtethet, hogy a művészet puszta leképzés. A képzőművészet mimetikus ugyan (a Czirjék Lajos ábrázolásmódja is ilyen), de a legkevésbé sem szolgai utánzat. Több is és kevesebb is az életnél. Több, mert jelenen túl magában foglalja a kor eszméit, eszményeit, az elképzelt jövőket is. Kevesebb, mert a tárgyul választott élettényeknek csak a lényegi összefüggéseit építi magába, az esetlegesektől eltekint. Ha a művészet az élet puszta leképzése lenne, a technika fejlődése már rég fölöslegessé tette volna. Csakhogy a gép képtelen az ember belső világának, a valónak és a kellőnek, a múlandónak és az időtlennek, porszemnyi önmagunk és a teljesség közti örök ellentétnek az ábrázolására.  ...  Czirjék Lajos nem tartozik a csak azért is formabontó művészek közé. Gazdag színvilágú képein szinte kitapintható a teremtő alázat hagyománytisztelete. A meghökkentésre, sokkolásra, abszurd, vagy tendenciózus képzettársításokra építő álművészek siserehada után, Czirjék őszinte vallomásaiban lelkünk megfürdik és megtisztul. A szelíd dombok ölelése, az egymásba torlódó hegygerincek, az erdő-rengeteg lábánál megbúvó apró falvak békés világa Kányádi Sándor gyermekkori kóborlásainak kristálycsilingelésű verseit, Tompa Lászlónak egy népközösség döbbenetes erejű karakterjegyeit ecsetelő Lófürösztését, Áprily Lajos panteisztikus természetimádatát idézi fel bennem. A gyermek mondhatatlan nyugalmát, biztonságérzetét édesanyja karjaiban. Nem lehet nem kiérezni ezekből a szemet is gyönyörködtető festményekből a székely ember legendás munkabírását, konok kitartását, a mohos, itt-ott már rogyadozó porták marasztaló fészekmelegét. Ugyanakkor valamiféle ősbizonyosság is áthatja lelkünket: az erőszakká durvult időnkénti lerohanások, a fájdalmas pusztítások, a muszájherkulesi kaszaegyenesítések, el- kiűzési kísérletek ellenére is, lám, itt vagyunk és itt maradunk. "                                                           .

            Aniszi Kálmán - Budapest

(részlet a 2003-ban megjelent OLDOTT KÉVE tanulmánykötetből a Közdok kiadó gondozásában, 183-188 oldal)

"Czirjék Lajos napfényes képeivel,fennhangon zenélő színeivel, melyekkel megörökíti a szülőföld, Mezőmadaras, a Mezőség, Székelyföld, Kalotaszeg, Máramaros, de az egész Kárpát-medence változatos tájait, egy lassan porladó népi kultúra tárgyi emlékeit, hitet, optimizmust önt a szemlélőbe. Kiváló szervezőként, felülmúlhatatlan táborházigazdaként, egyre magasabbra jutó, magabiztos festőként nagyban hozzájárul az őt ismerők otthonosság-érzetének növekedéséhez ezen a tájon. "                                                                        . 

                 Katona György, festőművész – Pápa