Művésztelep 2017

II. Tornai Nemzetközi Művésztelep

Második alkalommal rendezték meg a Fecsó Pál Polgári Társulás égisze alatt azt a nemzetközi alkotótábort, melyben idén már magyaror- szági és vajdasági képzőmű- vészek is részt vettek. Az itt készült alkotások kiállításával zárták a tábort.

Torna

Fecsó Yvett-től, az alkotótábor egyik főszervezőjétől megtudtuk, a kortárs képzőművészek alkotásaira szeretnék felhívni a figyelmet. „Már az első táborunknak és kiállításainknak is nagy sikerük volt, és láttuk, hogy az ország keleti felében is sokan érdeklődnek a kortárs művészet iránt” – nyilatkozta lapunknak Fecsó Yvett. Hozzátette, megfontolt szervezéssel és a helyi szervezetek segítségével az elkövetkezendő évek során a kortárs művészet egyik meghatározó helyszínévé válhat a tábor. „Azon dolgozunk, hogy a helyi önkormányzatokkal és szervezetekkel együttműködve gyakrabban tudjunk ilyen rendezvényeket szervezni” – magyarázta Fecsó Yvett. Chauvel Emese párizsi festőművész elmondta, számára igazi megtiszteltetés, hogy meghívták a táborba. „Bacskában születtem, rengeteget festettem a Tisza partján, és amikor visszatérek ide, új energiával töltődöm fel. Nagyon örülök, hogy idén már én is részese vagyok a telepnek. Jól érzem itt magam” – zárta Chauvel Emese.

Németi Róbert, Új Szó

No, kertész úr, ma szép esőnk volt:
Éled fű és virág,
Büszkébben tolja égnek a fa
Megifjult sudarát;
A levegő tisztán borul ránk
Mint egy opál-paizs;
Egy-két nap ittasan hever majd
Az útak pora is.

"Hja! lássa kérem, - az esőnek
Örvendjen a paraszt,
Nem öntöz, - vár buzát az égből
És kap helyette gazt;
Én bízom a kannába, csőbe,
Attól zöldül gyepem;
Eső!... mit ért az én szakomhoz?
Azt nem szivelhetem.

Ha vártam, elmarad; ha sok volt,
Hétszámra meg nem áll,
S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,
Te Janó, te Mihál!
Tőből kimossa gyenge pástom,
Az út iszap, mocsár,
Virágim dúlva, - felkötözni
Egy héti munka vár.

Ha meg viharral, jéggel indult,
(Mi nála rossz szokás)
S fát tördel és ágyat lepaskol:
Van itt káromkodás.
Ezért mondom: hogy az eső oly
,Túlhaladt pont' ma már,
Mint főzni a nyilt konyha, - melyen
Vesződjék a szamár!"

Lám hova jutna a müvészet
Csak egy pár századig:
De közbe ront a vad természet
S belé kontárkodik.

Kedves egybegyűltek!

A kiállítás megnyitójára az idén 200 éves Arany János egyik kései versét választottam. A címe: „Semmi természet”.Úgy vélem, ez a vers különösen illik most ide. Hogy Arany hozzáállása ironikus, ahhoz nem fér kétség. 'Na nehogy már az öntözőkanna jobban tudja, mi kell a kertnek, mint az istenadta eső!' Ámde nagyjából ugyanebben az időben, az 1870-es évek végén, az európai - elsősorban a párizsi - művészek véleménye az volt, hogy a művészet elsőbbséget élvez a természettel szemben, hiszen csak tökéleteset hoz létre, éspedig az örökkévalóság számára, miközben a természetben minden csak időleges, és előfordul benne minden rútság és tökéletlenség. Én 26 éve élek együtt a kedvenc festőmmel, jó tíz éve járok vele mindenféle művésztelepekre, és azt tapasztaltam, hogy ez a dolog a művészettel és a természettel valahogy e két szélsőség között van. A természet  -a véletlen formáját felöltve – igenis beleavatkozik a művészetbe. És nem állítanám, hogy „kontárkodik”. Hogy értem ezt? Nos, a művész fejében van egy terv, a művész megalkotja a kompozíciót, kitalálja a színeket és a formákat….Igen, de maga a művész is egy darabkája a természetnek a maga fejével és kezével – és aztán az, hogy az ecset milyen vastagon vagy vékonyan fog, vagy hogy az akvarellen a színek és a víz miféle összefolyásokat művel, vagy hogy a nyomdafesték, a gipszes aládolgozás milyen összhatást hoz létre, az bizony a tervezett és az esetleges különleges együttjátszásától függ.

Nagyon érdekes látni, ahogy egy festmény vagy egy grafika elkészül, hogy mitől lesz a kép olyan, amilyen. De nekem ezúttal az volt a legérdekesebb, ahogyan egy kerámia elkészül. Bocsássák meg, hiszen ezt most, ezen a művésztelepen láttam először. Hogy a kerámia végül mivé lesz, hogy a tárgyak felülete milyen lesz, sőt, hogy milyen színek alakulnak ki rajta, az nagyon erősen függ attól, hogy mennyi ideig és milyen hőfokon van a kemencében, néha perceken-félperceken múlik az egész látvány, hogy mikor veszik ki a tűzből és a fűrészporból, mikor és mennyi ideig, és mennyi víz éri. A II. Tornai Nemzetközi Kortárs Művésztelep Fecsó Kassai Yvett és Fecsó Szilárd vezetésével történt meg ezúttal is. A szervezés feladata mellett alkotásra is jutott idejük: láthatjuk ezen a tárlaton Fecsó Kassai Yvett érdekes, különleges technikával létrehozott monotípiáit, és Fecsó Szilárd  - Krisztus szenvedéseit és a Hétfajdalmú Szűzet megidéző – kerámiáit. Szerepelnek Bott Maya, Szécsi Valéria, Mezei Erzsébet, Chauvel Emese Utcai Dávid, Komjáti Zsolt, Janitor Kristóf és Katona György képei, és Mezei Erzsébet kerámiái is. Jelen volt a táborban a MOME média design szakos hallgatója, Maruscsák Dávid, aki Janitor Kristóffal együtt Fecsó Szilárd tanítványának, Komjáti Zsoltnak a tanítványai. Így tehát több nemzedék képviseltette magát. És több ország: összmagyar csúcstalálkozó volt ez a javából, hiszen a Felvidéken kívül (Fecsóék, Bott Maya, Komjáti Zsolt és tanítványai) a Vajdaság (Mezei Erzsébet, Utcai Dávid), Erdély (Katona György), és Magyarország (Szécsi Vali, Katona György) egyaránt jelen volt, sőt, Chauvel Emese személyében a párizsi magyarság is. A kiállított művek többszörösét készítették el egy hét alatt! A tárlaton pedig szerepel akvarell, olajfestmény, a legkülönbözőbb vegyes technikákkal készített kép, és kerámiák.

Van egészen realista alkotás is, mely a tornai templomot ábrázolja (Katona György), De vannak drámai-expresszív alkotásai is – szerepelnek szimbolikus-lírai képek (Mezei Erzsébet), játékos alkotások (Bott Maya), a geometrikus absztrakciót az akvarellel ötvöző munkák (Utcai Dávid), egy tornai utcát ábrázoló akvarell (Janitor Kristóf), akitől egy elvontabb, erős gesztusokat felvonultató képet is láthatunk; vannak a felületek és színek szépségével játszó festmények is (Szécsi Valéria), és izgalmas, a szöveggel, az epikával operáló grafikák is (Komjáti Zsolt), csendélet (Chauvel Emese)- és tőle az itt tanult, gyűrt felületű absztrakt képek is. Tehát azt mondhatjuk, hogy a képzőművészet legkülönbözőbb stílusai, műfajai és technikái láthatók Tornán. Itt mindenki tanult a többiektől: ötleteket és tanácsokat adtak egymásnak, eddig ki nem próbált technikákat sajátítottak el. A tornaiak büszkék lehetnek rá, hogy egy ilyen művésztelep, ilyen alkotások megszülethettek náluk. És ők is tanulhatnak, a helybeliek: arról, hogy milyen manapság a képzőművészet. Hogy nem csak a felismerhető modell vagy táj, tárgy számít igazi festménynek. Ismerjük Magritte elhíresült, nagyon valósághű pipás képét, amire azt írta, hogy „ez nem pipa”. Hát nem is az – hanem festmény. Rögtön kiderül, hogy mi a különbség, ha valaki rá akar gyújtani egy pipára...A festmény tényleg nem pipa. Így tessék nézni a festményeket.

Veress Zsuzsanna, Pápa

A szöveg elhangzott a II. Nemzetközi Művésztelep kiállítás megnyitóján 2017. augusztus 6., Tornán.