Mezei Erzsébet

Székelykevén született 1947. január 29-én. Ősei bukovinai székelyek, akik 1883-ban települtek az Al-Duna vidékére magukkal hozva egy sajátságos hagyományvilágot, nyelvezetet, dalkincset, életformát. Az óbecsei Todor Dukin Gimnáziumban tanult majd az újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakán szerzett oklevelet 1971-ben. Azóta Zentán él és alkot, valamint az alkotóművészet  területén szervezőmunkát végez. Alkalmi kiállításokat,  képzőművészeti műhelyeket, kurzusokat és kézműves táborokat vezet itthon és külföldön.

1993 -2006-ig az esztergomi Piktor képzőművészeti tábor és művésztelep művészeti vezetője. 1995-ben 1997-ben, 2000-ben valamint 2002-ben  az  Erdélyi Diáktalálkozó  Minimum-pARTty összművészeti alkotótábor képzőművészeti és kézműves műhelyének irányítója. 1999- 2013-ig a Zentai Művésztelep Grafikai Műhelyének a művészeti vezetője. 

Jelentősebb művésztelepek: Szerbia, Törökország, Horvátország, Magyarország Szlovákia  

Díjak: 

1994-ben Kecskeméten a Katona József Grafikai Pályázaton három pályamunkája a Lakitelek Alapítvány különdíja

1996-ban TAKT díj

1999-ben Fórum  képzőművészeti-díj

2009-ben Zenta város Pro Urbe díja.

2015-ben Nagyapáti Kukac Péter díj

 2015-ben  Budapesten- vásárlási díj-Kárpát Haza Galéria

Szervezőmunka: 2004-ben megalapítja a Zentai Képzőművészeti Alkotóműhelyt amelyen belül szervezi és működteti a Nemzetközi Művészeti Műhelyt  (melyhez tartozik a raku kerámia alkotótelep, a grafikai műhely, a művészgenerációk találkozása, tanácskozás és alkotóműhely, valamint  a decemberi közös ünnepváró kiállítás) 

"Ars poetika”- rövid

  Az alkotófolyamatban érzem és értem  örökségemet.. Értékként élem meg és  őseim szellemét keresem benne. Témák helyett az érzéseket engedem előre, hagyom a gondolatokat egymásba füződni és egymásból fakadni a következő lépésnél. Mindig egy gondolatsor titokzatos ösvényén járok, az ősi, megszépült, érintetlen tisztaság és a ma között egyensúlyozva és éberen figyelem, hogy a tiszta igazság és szabadság kerüljön ki győztesen az alkotásaimban. Magamhoz őszintének , igazságosnak, tisztességesnek kell lennem az alkotás folymatában, ahhoz, hogy a munkáimat szeretni tudjam.  Az igazság, őszinteség és  szabadság  és gondolat felett uralmam van és érvényesíthetem azokat. Ezt a szemléletet tartom magam elé. Munkám legyen ennek bizonyítéka.