Összefoglalás

   Két szív szerelme testé ötvözött
     s e planétára küldött, hogy ember legyek,
     lelkem burkolták hófehér ködök
     s rám roskadtak mint a vén hegyek.
    Járni tanultam apró, gyerek módra
      s bombák szennyezték lelkem aranyát,
     tankok vastalpa csalt utolsó csókra
         s följajdult sírva öreg ősz Apám.
         Embernyi emberré érlelt az idő,
         gondot adott s néha bánatot
          merész daccal, mint kőtörő,
        ostromoltam a holnapot.
      S mikor legjobban imádtam a szépet
        Apám szíve óránként megállt,
         Megbénultak az álomvitézek
          S ránk lehelt lesből a halál.
         Apám meghalt. Magam maradtam,
         küzdőnek most gyenge vagyok,
       okosat nem szól, csak remeg az ajkam
         s rám kacagnak balga boldogok.
        Elment már Apám. Vármelléki földdel
          burkolta be nyugtalan szívét, 
         fölszántotta koporsó ekével
          otthonunk meghitt melegét.
         Két ember engem eggyé ötvözött,
           s Anyám itt maradt ölelgetőn,
           Apám lelke él szívem mögött,
           s az idő szövi már a szemfödőm.
 
        Utóirat:
             Embernek lenni Apám tanított,
              hogy az lettem-e a jövő dönti el,
              a múlt átka tett lelkemre foltot,
               s azt még a mély sír sem fedi el.
 
         Fecsó Pál   1960
 

Események naptára

Az objektíven túl - Németi Róbert kiállítása

Kiállítás nyílik Németi Róbert fotóriporter riportfotóiból 2018. május 23-án, 18:00 órai kezdettel Tornán az infocentrum épületében. A kiállítást megnyitja Szaszák György publicista.