2019. március 28-án, a tornai Infocentrum épületében 17:00 órai kezdettel nyílt kiállítás "Művészet és hagyomány" címmel gyerekek alkotásaiból. Az alkotások a képzőművészeti műhelymunka keretén belül jöttek létre. A kiállításon szereplő alkotások műfaji szempontból sokszínűek, a fiatal alkotók grafikával, festménnyel, domborművel, fazekas korongon készített tárgyakkal, vegyes technikával létrehozott alkotásokkal vettek részt. A kiállításon a következő fiatal alkotók művei szerepelnek:
Bartoš Leonard, Torna, Benkó Karin, Jánok, Katona Liana, Jánok, Karafa Alex, Torna, Karafa Dániel, Torna, Lehotsky Ádám, Torna, Lehotsky Dávid, Torna, Novák Viktória, Torna, Pápai Zsófia, Torna, Székely Ákos, Kiskövesd, Székely Csenge, Kiskövesd, Tóth Panni, Buzita, Viszlai Anna, Szepsi, Viszlai Mihály, Szepsi
A kiállítást Fecsó Szilárd képzőművész, tanár nyitotta meg. A megnyitó szöveget alább közöljük.
Megmutatkozni, feltárulkozni mások előtt, megmutatni legbelsőbb gondolatainkat, vagy elmondani a véleményünket a világ dolgairól a művészet eszközeivel, nem is olyan egyszerű feladat. Goethe azt mondta, a művészet a kimondhatatlan tolmácsa.
Amikor az ember rájön, hogy van érzéke a tánchoz, a zenéhez, az íráshoz, ahhoz hogy megörökítse az élet legszebb pillanatait fényképezőgép segítségével, vagy hogy színpadon eljátssza vagy éppen megfesse, megrajzolja azt ami éppen foglalkoztatja, és tudatosul benne, hogy szereti is azt csinálni amit választott, ez a felismerés, a felismerés hogy van tehetsége valamire vagy valamihez, az felelősséget is ad az egyén számára. A tehetség olyan érték, mint egy kincsekkel megrakott láda. Ha ezt a ládát elássuk, és ráülünk, nem fog történni a kinccsel semmi sem. De ha jóra használjuk ezt a kincset, például úgy, hogy másoknak is adunk belőle, ezzel teljesítjük a feladatunkat és értelmet adunk a kincsnek is. De ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, hosszú az út. Sok mindent kell addig tenni: meg kell ismernünk önmagunkat, a körülöttünk lévő világot, magunkat és a másik embert a világban. Meg kell értenünk a dolgok rendszerét, szerkezetét és működését. Sokat kell tanulnunk, látnunk, gondolkodnunk, és folyamatosan munkálkodnunk kell. Fel kell készülnünk arra, hogy ezt a kincset használni tudjuk. A grafikusoknak tudniuk kell hogyan húzzák a vonalat, hogyan tudják például három vonallal kifejezni a térbeli távolságot, lerajzolni azt hogy milyen formák vesznek bennünket körül, vagy ábrázolni a végtelenbe tekergő utcák hálózatát. A festőknek meg kell tanulniuk hogyan fejezzék ki a különböző emberi hangulatokat színes foltok segítségével, meg kell tanulniuk, mi mindnet lehet elmondani egymásra rétegezett színcsíkokkal, vagy hogyan változik meg a táj hangulata, ha a tájképen a felhőt és az eget nem fehérre és kékre festjük, hanem lilára és narancssárgára. A szobrászoknak el kell sajátítaniuk azt a képességet, hogyan bánjanak az anyaggal, a tömeggel a térben, hogyan alakítsák, formálják az anyagot, hogy annak később felismerhető alakja legyen, vagy hogyan hozzanak létre egy sárkupacból vázát. Ez mind olyan tudás, amit az ember nem tud magától. Ezeket el kell sajátítanunk.
Ebben a pár napos képzőművészeti műhelyben megtapasztalhattátok, hogyan lehet különböző képzőművészeti technikákkal, egyszerű vonal vagy folt felhasználásával gondolatokat hangulatokat kifejezni. Kipróbáltátok és megpróbáltátok nemcsak az adott képzőművészeti technika határát, hanem a saját határaitokat is. Sokszor meg kellett harcolni egy – egy dologgal, kísérletezni kellett a különböző formákkal, anyagokkal, hogy atán engedelmessé váljanak a kezeitek alatt. Ízelítőt kaptatok abból, milyen komoly munka ez. Mivé válhat egy egyszerű papírfelület a tehetségetek és a befektetett munka segítségével. És mint minden emberi tevékenységet, ezt is övezi siker és csalódás is egyaránt. De ha néha nem is sikerül minden, amit az ember eltervez, nem kell csüggedni, mert még a nem igazán sikerült rajznak is van értelme, abból is tud tanulni, új ihletet meríteni az ember.
Kedves felnőttek, az itt látható munkákat nem hiszem, hogy külön értelmeznünk kellene. Kérjék meg a gyermekeket, meséljék el alkotásuk megszületésének a történetét, meséljék el ők, mit látnak a műben. Egy bizonyos, a gyermeki fantázia és tehetség elhagyta rejtekhelyét, hogy ámulatba ejtsen bennünket. - Bevallom őszintén, én is elcsodálkoztam, amikor megnéztem egy-egy alkotást, és szembesültem azzal, hogy mennyi idős az alkotója.- A művészetben, a kreativitásban nincs korhatár.
Most már csak egy feladatotok van gyerekek: nem elásni, hanem használni azt a kincset, ami a ládátokban van.
Pablo Picasso gondolataival fejezném be a megnyitót, aki azt mondta:
Minden gyermek művész. A gond csak az, hogyan maradjon művész felnőtt korában is az ember. (Pablo Picasso)
